Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar
KLASSZIKA-FILOLÓGIA TANSZÉK

 

Szakmai beszámoló (CAMPUS) A PTE - BTK KLASSZIKA FILOLÓGIA TANSZÉK CSOPORTOS TANULMÁNYÚTJÁRÓL

Nyomtatóbarát változatPDF változat

Szakmai beszámoló (CAMPUS) A PTE - BTK KLASSZIKA FILOLÓGIA TANSZÉK CSOPORTOS TANULMÁNYÚTJÁRÓL

 

Tanszékünk az előző szemeszterben sikeresen pályázott a Campus Hungary-nél egy csoportos tanulmányi útra. Az elnyert összeghez a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Hallgatói Önkormányzata is hozzájárult. Az ösztöndíjra szóló pályázatunk célja olyan klasszika filológusoknak szóló tanulmányút megvalósítása volt, amely lehetővé tette, hogy személyes élmény révén találkozhassunk a görög- római és kora keresztény művészettel. A pécsi Klasszika Filológia Tanszéken az antik művészettörténet kiemelt fontosságú tantárgy, különösen fontosnak tartottuk, hogy ne csak fényképekről láthassuk az említett korszakok tárgyi emlékeit, műemlékeit, hanem kilépve a képek által támasztott korlátok mögül, saját szemmel láthassuk ezeket, körbejárva őket, hogy komplexebb vizuális élményt nyújtsanak. Meghívó partnerünk a Sapienza University of Rome - Faculty of Humanities volt, akik örömmel vették felkeresésünket. Tanulmányutunk vezető tanára Nagy Árpád Miklós tanár úr volt, akinek az út során mintegy húsz rendhagyó óráján volt alkalmunk aktívan részt venni Róma múzeumaiban és archaeológiai terein. Nagy Árpád Miklósnak felkérésére két nagyszerű napon részünk lehetett Bóka Krisztina, Rómában élő klasszika-archeológus értő vezetésében. Programunk tervezését több tényező is befolyásolta, módosította. Egyrészt a múzeumok nyitva tartásához igazodnunk kellett, másrészt voltak olyan jegyek, melyekkel több múzeumot is meglátogathattunk egymást követő napokon.

A Rómával való ismerkedés első napját arra szántuk, hogy átnézzük a főbb útvonalakat, a legfontosabb tereket és utcákat. Már ezen a napon elkerülhetetlenül szembesültünk azzal, mit is takar az Örök Város elnevezés: történelmi és művészeti korszakok váltják egymást utcáról, utcára. A szemünk elé táruló Colosseumon és Forum Romanumon túltekintve a reneszánsz és barokk stílusú épületek, templomok látképe ad további irányt. Az antik romok a város szerves részét alkotják, és mellette teljes összhangban megférnek a Bernini és Michelangelo által tervezett terek, és szökőkutak. Ez a szempont végül végigkísérte utunkat: hogyan épülnek egymásra a különböző korszakok Rómában, s nem csupán az új a régire, hanem ahogy új és régi szétválaszthatatlan egységet alkot. A város másik szembeszökő tulajdonsága a monumentalitás. Rómába készülődve persze eleve fel van készülve az ember az épületek, emlékművek, romok impozáns látványára. Ám látva a Colosseumot, a Diadalíveket, a Viktor Emánuel Emlékművet vagy a Maxentius Basilika még álló északi mellékhajóját - hogy csak néhányat említsünk a hatalmas műemlékekből - az utazó közvetlen lenyűgöző hatás révén szembesül azzal, mit is jelent igazán a monumentalitás az örök városban.

Egyik első utunk a PANTHEONhoz vezetett. A templomot eredetileg Marcus Agrippa építette, az összes római istennek, más források szerint a gens Iulia isteni ősei, Venus és Mars tiszteletére. A ma ismert templomot azonban a 110-ben történt tűzeset után Hadrianus építette újjá. Ma Santa Maria Rotonda a templom hivatalos neve, ugyanis IV. Bonifác pápa Szűz Máriának és a szenteknek ajánlotta fel. Egy következő állomásunk

MARCUS AURELIUS DIADALOSZLOPA volt. Az oszlop a császár sikerrel megvívott

háborújának állít emléket. Kendőzetlenül ábrázolva a háború taktikai lépéseit (pontonhíd építése, buzdító beszédek stb.) és borzalmait (kivégzések, levágott fejek, a legyőzöttek egymás kivégzésére kényszerítése). A dombormű-szalagon szereplő jelenetek meglepő módon a földről nézve is jórészt élesen kivehetők, talán csak az utolsó három- négy spirál volt az, amit már nem láttunk. Az oszlop előképe TRAIANUS CSÁSZÁR DIADALOSZLOPA volt, amely ma a császári fórumok szélén magasodik. Hasonlóan a másik oszlophoz ez is a császár dicsőséges háborúit örökíti meg. A kidolgozottság szemmel láthatóan részletesebb, finomabb, mint Marcus Aurelius emlékművén. Meglátogattuk a CSÁSZÁRI FÓRUMOKAT. Az egyre növekvő Róma idővel kinőtte eredeti fórumát, ezért először Caesar épített új helyet - Forum Iulium -, majd Augustus, Vespasianus, Nerva és Traianus követte a példáját. Mára már csak romok maradtak ugyan, de ezek alapján is belátható nagyságuk. A Forum Romanumtól északra fekvő területek hatalmas komplexummá nőtték ki magukat, és számos funkciót betöltöttek: volt itt könyvtár, piacok, és gabonaosztó helységek, de itt állt Mars Ultor, Minerva valamint Venus Genetrix szentélye is. Elmentünk a TREVI-KÚThoz is.

Kirándulásunk második napján Bóka Krisztina vezetésével meglátogattuk a Római Nemzeti Múzeum Palazzo Massimo épületének kiállítását. Ez a múzeum a Museo Nazionale Romano részeként számos görög, hellénisztikus és római szobornak ad otthont, a számos freskó és mozaik mellett. Itt őrzik a Livia házából való gyönyörű freskót, mely egy idilli kertet ábrázol nyíló virágokkal és madarakkal. Az ecsetszálak nyoma a mai napig látható a részletekben gazdag alkotásban. Érdekes és izgalmas volt hallani, hogy ezeket a hatalmas méretű falképeket és mozaikokat milyen körülményes megoldással tudják áthelyezni az eredeti helyszínről a múzeumba. A közfürdőkből átkerült freskók némelyikén pedig ókori falfirkákat vehettünk szemügyre. A kiállított szobrok közül először az ún. Antiumi lányt érdemes külön kiemelni. A lány arca leírhatatlan finomsággal ábrázolja azt az áhítatot, mellyel ezt az áldozó fiatalt megörökítették. A szobrokat bemutató terem fénypontjának a Lancellotti Diszkoszvető tűnt. Myrón eredeti szobra gyönyörű kompozíciós alkotás, mely a döntő pillanatban örökíti meg a sportolót, így nem meglepő, hogy számos ókori szobrászt ihletett meg az alkotás, és számos másolata készült. A Palazzo Massimo őrzi azt a csatajelenetet megörökítő szarkofágot, amely mindannyiunkat megragadott. A hatalmas alkotás a római sereg előrenyomulását ábrázolja, amelynek élén egy római katona vágtat győzedelmesen. Körülöttük az ellenséges katonák utolsó pillanatai vannak megörökítve: könyörtelen mészárlás közepette. Drámai pillanatok, személyes tragédiák elevenedtek meg előttünk, ahol minden személynek megvolt a maga szerepe és története. Róma fejlődését, változását leginkább talán a CRYPTA BALBIban kialakított kiállítás szemléltette a legszembetűnőbben, ahová Bóka Krisztina kísért minket. A múzeum a Lucius Cornelius Balbus által épített színházhoz tartozó oszlopokkal tagolt terület helyén áll. Magát a színházat nem lehet feltárni, mert lakóépületek magasodnak felette; a porticus esetében azonban világosan végigkövethetők a város fejlődésének szintjei. A teljes feltárt rész bejárható az alsó szinteken, míg a múzeum felső szintjei egy reprezentatív kiállításnak adnak helyet, amely végigkíséri a színháznak és környékénekváltozását, átépítését. Mindezt hiteles illusztrációk és gazdag leletanyag szemlélteti.

A PIAZZA NAVONA volt a harmadik nap kiindulási helyszíne. A tér gyönyörűpéldája az ókori város alapjainak lenyomatára a mai városképben: az egykori Domitianus-stadion formája határozza meg a mai tér alakját. Innen mentünk a PALAZZO ALTEMPSbe, amely múzeumi utazásunk egyik legjobban várt helyszíne volt. Számos félévben foglalkoztunk már az itt kiállított szobrokkal: a Ludovisi Gyűjteménybe tartozó Gallus-csoport, a részeg Dionysos satyrosszal, a Knidosi Aphrodité., az Apollo Kitharoidos, Hermes Loghios, a Ludovisi Arés és a méltán híres Ludovisi-trón. A személyes élmény hatása itt is átütő erejű volt. Hiába, a legjobb felbontású és beállítású fénykép sem tudja visszaadni azokat a részleteket, melyeket a hozzáértő szem észrevesz, és ami akár a teljes koncepciót átértelmezheti. Csupán egy példa: a Ludovisi Arés kezében tartja a kardját, de pajzsa és sisakja már mellette pihen. A lábánál üldögélő parányi Amor figura elárulja, hogy itt a háború istene lett a szerelem áldozata - mindezt tanulmányainkból is tudtuk, azonban a szobor arca közelről megnézve is ugyanezt mondja el: sokkal inkább látunk itt egy álmodozó fiatalembert, mint egy vérszomjas istent. A MUSEI CAPITOLINI kiállításának egy része tovább árnyalta Róma fejlődéstörténetét a Capitolium domb bemutatásával. A múzeum impozáns szoborgyűjteménye mellett számos görög és déli-itáliai váza kapott helyet. Itt őrzik Marcus Aurelius császár aranyozott bronz lovasszobrát. A múzeum két épülete között földalatti folyosó húzódik, melyet pompás epigráfiai tárlattal töltöttek meg. Ez volt sokunknak az első találkozás a római feliratokkal. E szöveges emlékek rövid, tömör vésetek, melyben nagyon sok a rövidítés. Kirándulásunk negyedik napján ismét Bókai Krisztina vezetésével jártuk be  a  COLOSSEUM,  a PALATINUS   és  FORUM ROMANUM  helyszíneit.

Részletesen hallhattunk az egyes épületek keletkezési körülményeiről, funkcióiról, és a környék hanyatlásáról, és az emlékek pusztulásáról a középkor idején.

Kirándulásunk ötödik napján az egyik legjobban várt helyszín a VATIKÁN város volt, azon belül elsősorban a Szent Péter tér és székesegyház, valamint a Musei Vaticani. E múzeum-együttes őrzi a világ egyik leggazdagabb gyűjteményét, a közel-keleti népek tárgyi emlékeitől kezdve, a görög-római világon át egészen a kortárs művészetig. Az egymást követő végtelen folyosókon rengeteg szobor sorakozik egymás mellett: a Laokoón-szoborcsoport, Hekaté szobra, A részeg öregasszony, a Belvederi Apollo, A vadászó Diana,, a múzsák szobrai, valamint a legfőbb istenek kolosszális képmásai. A Gregoriano Etrusco részleg, ahol az etruszk és dél-itáliai görög vázafestészet legjava van összegyűjtve, látogatásunk napján zárva volt. A pénteki napig számos ábrázolás-típussal találkoztunk egy-egy istenről, vagy istennőről, így már ránézve a szoborra meg tudtuk különböztetni a típusát, a korszakot, sőt bizonyos esetekben (pl. Praxitelés, Polykleitos) készítőjének kézjegyét is felismertük. A másik nagy csoport, amellyel behatóan foglalkoztunk a múzeumban, a császárportrék voltak. Az uralkodókról készült szobrok bizonyos sémák szerint épülnek fel. Megkülönböztetésükhöz a legegyszerűbb a homloktincseket figyelembe venni, ugyanis ezek elrendezése „vonalkódként" azonosítja az adott császárt. A Sixtusi kápolnát, és az Athéni iskola freskóit művészettörténeti jelentőségük miatt kerestük föl és nagy hatást gyakoroltak ránk. A múzeumban eltöltött hosszas órák után az ANGYALVÁRhoz mentünk, amely egykor Hadrianus-császár mauzóleuma volt, majd erődként, pápai rezidenciaként, börtönként funkcionált, mígnem mára múzeum lett belőle.

Szombaton elutaztunk Ostiában a tengerhez, sokan közülünk először látták a tengert. Délután felkerestük az ARA PACIS AUGUSTAE felújított múzeumát, és AUGUSTUS MAUZÓLEUMÁt. Az Ara Pacisról a félévben részletesen tanultunk. Mint annyi helyen, itt is szembesültünk azzal a ténnyel, hogy az ókori szobrok és épületek nem hófehéren álltak, hanem igencsak élénk színekkel tették őket káprázatossá. Számos szoborral találkoztunk, amelyeken a mai napig észrevehető a festék maradványa. A Vatikáni Múzeumok előcsarnokában pedig a Prima Portai-i Augustus szobor másolatán rekonstruálták a színeket. Ezek mai szemmel túlságosan színesnek hatnak, de tudjuk, hogy ezeknek a színeknek az árnyalata nagyon nehezen határozható meg pontosan. Sok szobor, épület előtt beszéltünk erről a jelenségről, és egyikünk úgy is döntött, hogy ebből a témából írja mester szakos szakdolgozatát.

A vasárnapot a magyar országgyűlési választásokon való részvétellel kezdtük. Mivel szavazni a Római Magyar Akadémián lehetett, ezért célszerűnek láttuk, hogy a közelben levő INSOLÁt, a Tevere egyetlen római szigetét is megnézzük. Megtudtuk, hogy a Tarquiniusok elűzését követően a földjeiket, és a rajta termett gabonát Mars istennek ajánlották fel. Mivel ember nem fogyaszthatott belőle, ezért a folyóba szórták. A gabona lerakódott és a folyó maga is bővítette hordalékkal. Ezt követően hosszú városnéző sétával elmentünk a PIAZZA DI SPAGNAhoz, a híres Spanyol-lépcsőhöz, majd elsétáltunk a VILLA GIULIÁba. Az egykori pápai villa ma etruszk múzeumként működik. Lehetőségünk nyílt megfigyelni, mik azok a formák, és elemek, melyet a görög fazekasságból és vázafestészetből vettek át, és melyek a saját újítások. Itt láttunk először rengeteg változatot a fekete színű, ún. bucchero kerámiatípusra, valamint teljesen egyedi, „hibrid" fajtákat. Megkerestük azokat a vázákat, melyek Achilleust és Aiast ábrázolják kockajáték közben. Számos váza ábrázolja e jelenetet, és itt a múzeumban hat változta is ki volt állítva, annak ellenére, hogy a ránk maradt irodalmi emlékek egyikében sem bukkan fel. Egyikünk ebből a témából írta idén a szakdolgozatát. Láthattuk Onésimos gyönyörű kylixét a trójai mondakör képeivel. A múzeumban található az ún. Veii Apollo és társszobrai (Herkules, Latona, Hermés-fej). Ezek a terrakotta­szobrok a Veii-ben feltárt templom homlokzatát díszítették, s csodával határos módon maradtak meg az utókorra. Itt összevetettük az etruszk építészeti sajátosságokat a görög­rómaival. Hosszasan elidőztünk a híres szarkofágnál, amely egy házaspár hamvait őrizte, valamit az ún. Chigi-vázánál.

Utolsó két napunkat szabadabban terveztük meg, hogy mindenkinek lehetősége legyen megnézni azokat a helyszíneket, amelyeket ő maga szeretne felkeresni. Hétfőn többen elmentünk a GALERIA BORGHESE múzeumba. Az antik szobor és a márványtöredékek mellett a 16-17. század szobrászatának ad otthon ez a múzeum. Ezen e helyszínen az antik mítoszok továbbélése a képzőművészetben, és az irodalomban volt a fő témánk, melyről Soós Kinga tartott nagyszerű előadást. Bernini számos szobrát csodálhattuk meg, melyek mind mozgalmas, dinamikus alkotások: Proserpina elrablása, Daphné és Apollón. Az emeleten pedig Raffaello, Caravaggio és Tiziano festményeket láthattunk.

Mivel az ókori városokban nem lehetett temetkezni - egy-két kivételpersze akadt - a temetkezési helyek az akkori város perifériáján helyezkedtek el. Kirándulásunk utolsó napján ezeket keretük föl. Első állomásunk a CESTIUS PIRAMISA volt. Felújítás miatt csak kívülről tudtuk megtekinteni az egyiptomi mintára épített sírhelyet. Mögötte húzódik az AURELIANUSI VÁROSFAL, hallhattunk a város védvonalairól, a legnagyobb betörésekről, melyek a városig hatoltak. Ezt követően végigsétáltunk a VIA APPIÁn, melynek ókori kövei a mai napig láthatók bizonyos szakaszokon. Utunk során megálltunk CAECILIA METELLA SÍRJÁnál, valamint a MAXENTIUS- CIRCUSnál. Ellátogattunk a Szent Sebestyén földi maradványait őrző SAN SEBASTIANO FUORI LA MURA templomba, és végigsétáltunk az alatta futó katakombákban megismerkedve a kora keresztény temetkezési szokásokkal, és titkos templomokkal, ahol a vallás követői gyülekezni tudtak.

 Klasszika filológus hallgatóknak Róma városa kimeríthetetlen forrás. Olyan gazdagságban láthattunk szobrászati és vázafestészeti alkotásokat, hogy ma már biztonsággal felismerjük a készítőket, a vázákról pedig meg tudjuk mondani, hogy etruszk, görög, vagy dél-itáliai származású-e. Sokan olyan témára bukkantak, amellyel szakdolgozatban kívánnak tovább foglalkozni. A kiránduláson készült fényképek a PTE Klasszika Filológia Tanszék és a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének égisze alatt szerkesztett Periégésis nevű diatárában kapnak helyet, amelynek gondozása a résztvevők feladata. A kirándulástól a személyes élmény hitelességét kaptuk, és ez új perspektívát nyitott tanulmányainkban. A tantermi féléveken edzett gyakorlott tekintet, értő szem és a látottakat a meglévő tudáshoz kötni tudó rutin a kirándulás során új dimenzióban mutatkozott meg és eddig nem látott kreativitással tudott kibontakozni.